A mesék naplója

Nagyon szomorú voltam tegnap és ma is. Tegnap E köszönés nélkül elment iskola után a városba. Olyan rosszul esett, hogy még egy sziát se vágott hozzám. Nem mintha kötelessége lenne köszönni, csak illő. Meg szerintem nem is vagyunk rosszban. Neki igazából semmi baja nincs. Csak nekem van. Amúgy tegnap elment bulizni. Egész este magam alatt voltam. Azon járt folyamatosan az agyam, hogy vajon összejött-e valakivel meg hasonló beteges gondolatok. Valahogy komolyan el kéne felejtsem. Most amúgy annyira nem érzem magam rosszul mint amennyire szoktam. Lehet ez azért van mert már két napja nem láttam. Ennyit beszéltünk MSN-en:
*Én:  milyen volt a buli?
-
*E: csá jó volt de most még lassú vok
-
*Én: hányra értél haza?
-
*E: 7 re akkor aludtam el 3/4 3 kor keltem

Kb. ennyit beszéltünk. Utána még elköszöntem tőle és kész. Talán nem kéne ráírjak. De egyszerűen ha rám jön, hogy beszélgetni szeretnék vele akkor nem bírom ki, hogy ne írjak neki..
Amúgy tuti nagyon jól érezhette magát ha reggel 7-re ért haza. Vagy nem volt előbb busz. Ki tudja.. Áhh.. feladom. Nem tudok mit csinálni, reménytelen ez az egész.. Fáj, hogy ilyen de igazából én csesztem el mindent az elején. Erre mondják azt, hogy: "késő bánat,eb gondolat"
Ez van. Nem fogok keresni mást, majd ha eljön az ideje rám talál azaz illető, aki viszonozza az érzelmeimet.
Amúgy jelentkeztem a megasztárba. Remélem összejön. Már kiválasztottam a zenét is. Nem írom le, hogy melyik lesz az mert a végén felismernek az idegen olvasóim :P Habár nem titok, hogy ki vagyok. De eddig senkit nem érdekelt. Nem is baj. Így legalább E nem tudja meg, hogy blogot vezetek, illetve azt, hogy csak róla írok szinte. Na ismét egy (szerintem) szép számmal búcsúzok ismét.