Azt hiszem kezd múlni E iránti ”szerelmem”. Illetve már nem gondolok rá annyit.. Fáj még, de nem tudok mit csinálni. Feladtam végleg és várom, hogy rám találjon az igaz szerelem.
Tegnap előtt mentem éppen édes anyukámhoz busszal. Összefutottam egy régi iskolatársammal. Hirtelen nem jutott eszembe a neve, ezért nem is mertem leszólítani. Meg valójában nem voltam biztos abban, hogy ismerem. Rég találkoztunk utoljára. Olyan egy-két éve. Furcsa módon megtetszett a külsője. Helyes srác amúgy. Sötét haja van, nem barna, fekete inkább és gyönyörű kékes szemei. Szívesen elbeszélgettem volna vele a buszon a 25 perc alatt, amíg le nem szálltam, de nem mertem megszólítani. Írtam neki egy levelet myvipen, ő válaszolt, én megint írtam. Megkérdeztem a második levélben, hogy nincs-e kedve találkozni velem. Egyelőre még nem kaptam választ. Női megérzéseim szerint ”nincs” lesz a válasza. Majd kiderül.. de remélem, összejön. Tovább akarok lépni. Holnap megint megyek édes anyukámhoz, azt remélve, hogy megint rajta lesz a buszon. : ) Szép is volna.. Igazából nem tudom mit mondanék neki, nem is érdekel különösebben. De furcsa nagyon ez az egész. Amióta E van az óta nem tudtam más fiúra ránézni se. Erre jön Ő és bumm. Na de most megyek alukálni, már nagyon fáradt vagyok. Holnap, azaz már ma olyan este fél 9 körül kapok választ a levelemre valószínűleg. Addig is búcsúzom.
Utolsó kommentek