Az élet túl rövid ahhoz, hogy én hűséges legyek egy olyan fiúhoz, aki nem viszonozza az érzelmeimet. Fáj, de nincs mit tenni. Végleg el akarom felejteni. Ma lett belőle elegem, amikor láttam, hogy mennyire élvezi, hogy szerelmesen nézek rá és mosolygok, miközben a szívem épp meghasadt. Akkor abban a pillanatban hirtelen elkezdett bent valami történni, mintha törölné a dolgokat az eszem a szívemből. Nem éreztem fájdalmat, csak egyre nagyobb ürességet és haragot. Haragszom rá és egyben magamra is. Amiért ő ilyen, s amiért én képes voltam beleesni.
Ma elbeszélgettem a legjobb barátnőmmel erről. Kérdezte, hogy akkor most komolyan el akarom, felejteni vagy megint csak úgy mondom. És határozottan mondta, hogy el és végre erősnek éreztem magam. Mondta T, hogy nem vagyok normális, amiért képes vagyok/voltam ennyi ideig teperni utána. Inni a szavait mintha, egy pohár édes limonádé lenne, amit imádok. Most jöttem rá, hogy lassan négy hónapja ilyen görcsben élek. Minden nap szenvedek érte/miatta. Furcsa, de kezdem felfogni, hogy milyen és mennyi hülyeséget megtettem érte, azaz a semmiért. Mivel ő még most se áll velem úgy szóba, de szinte elvárja, hogy ”udvaroljak” neki. Ma, amikor nem szóltam hozzá magától hozzám szólt, mintha azt várta volna folyamatosan, hogy próbálkozzak nála. Ekkor is kezdtem érezni, hogy ennyi elég volt a miatta szürkévé lett napokból. Színes, életvidám napokat akarok! És meg is lesz abban a pillanatban, ahogy őt kiirtom a szívemből. Borzasztó szavak ezek, de ez az igazság. Szeretem, nem mondom azt, hogy nem. De nem akarok folyton szomorú és elkeseredett lenni. Elég volt belőle.
Vágyom már nagyon arra, hogy valaki olyan szeressen a tiszta szívéből, akit én is ugyan úgy szeretek. Boldog szeretnék lenni. Elhatároztam, hogy keddtől kezdve nem fogok hozzá szólni, de még rá se nézek. Számomra olyan lesz, mint amilyen én vagyok most neki, levegő. Mondta T, a barátnőm, hogy szerinte nagyon élvezi ezt, hogy egy lány fut utána. Mondtam neki, hogy én is nagyon élveztem azt, amikor E futott utánam miközben nekem volt barátom éppen. Tetszett az a helyzet, hogy tudtam van biztosan egy olyan srác, aki nagyon akar engem úgy, ahogy vagyok. Még annyit mondott T, hogy szerinte, ha nem foglalkozok vele koppan majd egyet. Itt is kaptam egy apró reményt, de próbálom nem figyelembe venni. Nem akarok minden nap, minden percben azon rágódni, hogy vajon hogyan tudnám magamat megkedveltetni vele újra. Meg, hogy vajon mikor változott meg ennyire a véleménye rólam és miért. De igazából, ha kapnék választ a kérdéseimre, akkor se lenne jobb a helyzet szerintem. Itt le kell zárni ezt az egészet. Nem kellek neki és remélem lassan ő sem fog kelleni nekem.
Utolsó kommentek