A mesék naplója

Azt hiszem most a bánat szól belőlem. Iszonyatosan szomorú vagyok E miatt, de nincs mit tenni, tényleg itt a vég. Ő nem akar engem, én meg nem tudok ráhatni már sehogy. Érzem, hogy napról napra egyre távolabb leszünk egymástól. Már annyira fáj, hogy szavakba se tudom leírni. Ma elbeszélgettem vele arról, hogy az egyik barátnőm össze akar hozni pár ismerősével. Ez a beszélgetés zajlott le:

E: és miért nem jössz össze az egyikkel?

-

Én: őszintén?

-

E: nah írd

-

Én: mert egyik sem olyan mint te

---

Ez a lényege a beszélgetésünknek..a továbbiakban arról beszélgettünk, hogy valójában milyen is ő és, hogy én milyen vagyok. Sokra nem jutottunk így elköszöntem tőle. Az a baj, hogy ő semmit se vesz komolyan. Egyszer mostanság beszélgettem el vele arról, hogy miért csinálja ezt amit, miért nem hagyja, hogy legalább megpróbáljam elfelejteni. Na akkor elsírtam magam, mert már nem bírtam. Minden fájdalom kijött belőlem. Akkor egyetlen percig éreztem azt, hogy komolyan veszi amit mondok. Hát.. nagyot tévedtem. Ami után kisírtam magam megfogta magát és elment. Egy szót se szólt, köszönni se köszönt ( én se neki ). Ő jobbra én balra. Fölösleges volt az akkori beszéd is.. Kérdezte utána MSN-en, hogy nekem miért fáj, hogy Ő ilyen amilyen. Mondtam egyszerű a válasz: "mert szeretlek". Erre a reakció semmi, válasz semmi. Egy kis idő múlva firkantott valami irdatlan hülyeséget nekem, hogy ne érezzem azt, hogy Ő nem figyel (annyira).

Iszonyatosan fájt az is amikor elmondtam neki, hogy mit érzek valójában iránta és mit kaptam? Másnap bementem az iskolába, már mindenki tudta, hogy mi van. Nagyon jól éreztem magam.. mit ne mondjak.. De igazából csak magamra haragszom, hogy képes voltam egy ilyen emberbe beleszeretni. Az okát még most se tudom, hogy valójában mi fog meg ennyire benne, hogy képtelen vagyok elfelejteni. Úgy egymagában az egész ember tökéletes (kívülről legalábbis).

Belül meg mint aki karót nyelt, folyamatosan csak fájó szavak hagyják el a száját. Nem tudom mit csináljak már. Egy fiú se kell rajta kívül. Ha azt mondaná, hogy: " Figyelj D mi lenne ha..." Be se kéne fejezni a mondatot mert a nyakába ugranék. Aztán elgondolkoznék azon, hogy mi történt vele? Hogy hogy most kellek? Szóval egyik se jó. Se az ha összejövünk, se az ha nem. Annyira várom minden vasárnap a hétfőt, hétfőn meg a keddet és így tovább. Amikor meg elérkezik a péntek a szívem repedezik, hogy nem látom Őt két napig.